Radikális reformokra van szükség a magyar nyugdíjrendszert illetően: a folyamatosan romló demográfiai állás miatt 2050-re az időskorú eltartottak függőségi aránya 46,6%-ra nő majd, a fiataloknak pedig meg kell tanulniuk önmagukról gondoskodni – derült ki az Allianz Globális Nyugdíjjelentésének második kiadásából.

Az Allianz a világ 75 országának nyugdíjrendszerét elemzi a saját fejlesztésű nyugdíjmutatójának alkalmazásával. A mutató alapja három pillér: az alapvető demográfiai és költségvetési feltételek elemzése, a nyugdíjrendszer fenntarthatósága (amelyhez a finanszírozási és járulékfizetési időtartamok ismerete fontos tényező) és megfelelőségének megállapítása (például, hogy mekkora a szóródás mértéke, vagy éppen a nyugdíjak szintje). A jelentés 40 paramétert vizsgál és osztályoz az 1-től (nagyon jó) 7-ig (nagyon gyenge) terjedő értékskálán. Az összes paraméter súlyozott összege alapján egyetlen átfogó pontszámban jelenik meg az adott rendszer értékelése.

A koronavírus-járvány számos országban csökkentette a várható élettartamot, míg néhányban (kisebb mértékben) megugrott a születések száma. Ez azonban csupán átmenetileg szakította meg a társadalmak elöregedésének töretlen és gyorsuló tendenciáját, amit jól mutat az időskorúak globális függőségi rátájának alakulása: a mutató 2050-re a mai 15,1%-ról 26,3%-ra fog emelkedni, pedig 2019-ben „csupán” 25,3%-ról szólt az előrejelzés.
Mindez azt eredményezi, hogy a fiatalabb – különösen az Y és a Z – generációk kénytelenek lesznek (még) nagyobb mértékben gondoskodni saját időskorukról: azaz hosszabb ideig kell majd dolgozniuk, valamint többet és céltudatosabban kell megtakarítaniuk.

A vizsgált nyugdíjrendszerek súlyozatlan teljes pontszáma 3,6, ami éppen csak kielégítő. Az utolsó, 2020-as jelentéshez képest ez csupán gyenge javulást jelent. Ez egyfelől aligha meglepő: a koronavírus, a háború és az energiaválság nyomán a legtöbb országban tovább szűkült a költségvetési tér. Másfelől viszont nagyon kiábrándító a helyzet: a nyugdíjreformok szükségességét ugyan nem vitatják, de a szavakat ritkán követik tényleges tettek.

A néhány, jelenleg jól teljesítő nyugdíjrendszer – kiváltképp Dánia, Hollandia és Svédország, amelyek összpontszáma jóval 3 alatt van – közös jellemzője, hogy igen korán kijelölték a fenntarthatóság felé vezető utat, már akkor, amikor a demográfiai bomba még csak halkan ketyegett. A példát éppen ezért számos fejlődő ország követheti, amelyeknek hasonlóképpen még van arra lehetőségük, hogy stabilizálják a nyugdíjrendszerüket. Sok országban azonban fájdalmas reformok nélkül aligha lesz ez megvalósítható.
A fenntarthatóság és ezzel egy időben a megfelelőség javítását számos módosítás szolgálhatja a nyugdíjkorhatártól és a járulékok mértékétől kezdve a tőkefedezeti megoldások (újra)gondolásáig.

A technikai részleteken túl (például a járulékok szintje és a járulékfizetés időtartama) a fenntartható és megfelelő nyugdíjrendszereknek van egy kulcsfontosságú kiigazítási tényezőjük, nevezetesen a munka társadalmi értéke. A biztosító vezető közgazdásza szerint az automatizálás, a digitalizálás és a mesterséges intelligencia egyre inkább lehetővé teszi az oktatáshoz való egyetemes hozzáférést, és ennek révén a munkáról alkotott új felfogások megjelenését!
Forrás: porfolio.hu

A Soldus Aurum megjegyzése:
Egyre többen jutnak el oda, hogy a gondtalan aranyévekhez elengedhetetlen az öngondoskodás. A lakossági arany (befektetési arany) kézzelfogható anyagi biztonságot nyújthat a nyugdíjas évekre, miközben tartalékként is felhasználhatja, ha szükséges. Kérjen személyre szabott tájékoztatást a Soldus Aurum aranymegoldásairól!