Egész életünkben dolgozunk, bízva abban, hogy méltó módon élhetjük meg öregkorunkat.

Kertészkedés, utazgatás, unokázás. Végre kockázat és kiszolgáltatottság nélkül élvezhetjük az életet.

Erre az időszakra tudatosan fel kell készülni, hiszen a várható nyugdíj valószínűleg nem fogja megadni ezt a szabadságot. Öngondoskodás nélkül marad a másoktól való függőség és rászorulhatunk gyermekeink támogatására.

Bár több évtized áll rendelkezésre ahhoz, hogy a nyugdíjas éveink anyagi biztonságát megteremtsük, kevés eszköz adhatja meg ezt számunkra.

Hogyan lehet ezt megvalósítani?

Mindenkivel megtörténik, hogy egyszercsak több pénze marad, mint amit el tud, vagy el akar költeni. Ekkor jön a kérdés: mihez kezdjünk ezzel a pénzzel? Úgy, hogy az biztonságos és likvid legyen, és a pénzünk meg is tartsa a vásárlóértékét!

Például betehetjük a párnába, és reménykedhetünk, hogy az infláció csak kis részét viszi el. Tény: az elmúlt 20 évben majdnem 70%-kal ér kevesebbet a pénzünk.

Betehetjük a bankba is, ám a kamatok alacsonyak, így pénzünk vásárlóértéke tovább csökken.

Mások megtakarítást választanak, például tőkeképző programokat, nyugdíjbiztosítást stb. A pénzüket így másokra bízzák. Nehezen tudnak hozzáférni – márpedig 20 évente érdemes két válsággal számolni, amikor szükség lehet tartalékokra. És ha hozzányúlnak, akkor elbúcsúzhatnak a kamatoktól, és gyakran csak a befizetett pénzük egy részét kapják vissza.

Akkor mégis mi a megoldás, ha biztonságosan, likviden és értékállóan akarunk félretenni pénzt nyugdíjas korunkra?

Az elmúlt 20 évben csak a lakossági arany (befektetési arany) tudta ellensúlyozni a pénzromlást dollárban, euróban, forintban és még svájci frankban is.

Miért nem éltünk ezzel a lehetőséggel? Mert egyszerűen nem tudtunk arról, hogy létezik, nem tudtuk, hogy mennyire egyszerű és milyen könnyű megvásárolni, otthon tárolni és – ha szükség van rá –, akkor újra pénzre váltani.

A lakossági arany kézzelfogható biztonságot nyújthat nyugdíjas éveire, miközben tartalékként is felhasználhatja, ha szükséges.