Az arany és az adó

Az arany számos szempontból különleges. Azon túl, hogy korlátozottan van belőle Földünkön, még az is jellemző rá, hogy terméknek és fizetőeszköznek is tekinthető. Ez kiderül abból is, hogy milyen különleges adójogszabályok vonatkoznak rá.

Kezdjük azzal, hogy a „befektetési” arany több szempontból is más megítélés alá esik, mint az ékszer arany. Az ékszereknél már a vásárlásnál egy magasabb összeggel kell számolni, hiszen magas készítési költsége van, továbbá ÁFA-köteles, ami további 27%-kal magasabb árat jelent. Továbbá luxuscikknek minősül, így bekerült a luxusadó körébe is. Emiatt értékálló tartaléknak nem igazán jó az ékszerarany.
Ezzel szemben a „befektetési” aranynak viszonylag alacsony az előállítási költsége. Az 1 grammos aranylapka kivételével nem tartalmaz ÁFA-t. És érdekes módon pénzváltókban is kapható, azaz egy olyan helyen, ahol a pénzünket egy másik típusú pénzre cseréljük – így olyan, mintha az arany maga is fizetőeszköz lenne. Ráadásul pontosan ugyanúgy létezik eladási és vételi ár az aranyra vonatkozóan, mintha dollárt vagy eurót váltanánk.
De mi történik, ha eladni akarunk aranyat?
Ha magánszemélyként kívánjuk ezt megtenni, akkor az aranyból származó nyereséget személyi jövedelemadó terheli. Ezért fontos a magánszemélyeknek is megőrizni a vásárlások eredeti bizonylatait, mert a nyereség kiszámítása ezek alapján történik. Ha mégsincs bizonylatunk, akkor a törvény szerint az ingóságra vonatkozó szabályok szerint 25% a feltételezett nyereség, így ez után kell megfizetni az adót. Különösen fontos az, hogy ha ajándékba adjuk. Közeli családtagnak ajándékozott arany után nem kell illetéket fizetni. Ha vállalkozásként vásárolunk, akkor az áruvásárlásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.