Egy évvel ezelőtt azt érezhettük, hogy végre újra „szabadok” vagyunk. Lassan magunk mögött hagytuk a Covid okozta rémálmot, ami sok szempontból megnyomorította az életünket: térben és időben is akadályozta a mozgásunkat – home office, kijárási tilalom és utazási korlátok formájában -, boltbezárásokat hozott, és nem vehettük igénybe kedvenc szolgáltatóink szolgáltatásait. Mindezek tetőzéseként sok vállalkozás kényszerült elküldeni dolgozóinak egy részét, rosszabb esetben a teljes bezárás mellett kellett döntenie. És több ágazatban is gondot okozott a gyártásban.
Szóval kezdtük kiheverni mindezt, vagy legalábbis beálltunk egy új normalitásra. Ez azonban már nem a korábban megszokott „gondtalan” életet jelentette legtöbbünk számára, de már láthattuk a fényt az alagút végén.
Akkor még nem tudtuk, hogy csupán egy rövid időre lélegezhetünk fel, ugyanis a szomszédunkban kitört a háború. Bár a harc a határainktól távoli területeken folyt, mégsem hagyhattuk figyelmen kívül – és nem csak a nap mint nap érkező menekültek miatt. Nem gondoltuk, hogy ilyen sokáig fog tartani, és hogy az Oroszország ellen hozott szankciók nem hogy nem siettetik a háború befejezését, épp ellenkezőleg, tovább mérgesítik a helyzetet, ami elképzelhetetlen következményekkel járt számunkra, és a világ jelentős részére. Előbb a gazdaságot kényszerítette szép lassan térdre, majd fokozatosan bekúszott a mindennapokba. A háború elhúzódásával párhuzamosan súlyosbodott a helyzet, és az energiaválság, az elszabaduló üzemanyag- és élelmiszerárak, majd az ideiglenes üzemanyaghiány alapjaiban ingatták meg az ismert valóságunkat.
A bizonytalanság hatványozottan hatott a pénzügyeinkre, a kialakult helyzetben sokan elbizonytalanodtunk, nem tudtuk, mire számítsunk, miben gondolkodjunk, hogyan tervezzünk. A forint árfolyamának gyengülése újfent megmutatta, hogy alaposan meg kell fontolni, mit tegyünk, hogy megőrizzük pénzünk vásárlóértékét, azaz mibe fektessük megtakarításainkat. A biztosítások csak egy ígérvényt kínálnak, egy hitet, hogy biztonságban tudjuk a pénzünket. A kötvények hozama meglehetősen alacsony, és csupán egy döntés kérdése, hogy megszüntessék azokat. A részvény pedig rendkívül kockázatos. Vásárolhatunk persze értékes műtárgyakat, nagy értékű ékszert vagy ingatlant, kérdés azonban, hogy ezeknél az előnyök vagy a hátrányok mellett tudunk-e jobb és több érvet felsorakoztatni. Tökéletes és örökérvényű megoldást nehéz találni, ami a legközelebb állhat ehhez, azok egyike az arany. Persze arany befektetés és arany befektetés között is nagy különbség van, elég csak arra gondolni, hogy a tőzsdei aranyat kézbe tudjuk-e fogni. Nem a tőzsde azonban az egyetlen, ahol virtuális aranyat veszünk, a lakossági arannyal foglalkozók egy része is papíron „tárolja” átadott pénzünk ellenértékét. Ellentétben a fizikai arannyal, amivel minden pillanatban magunk rendelkezhetünk.
Hogy ellentmondásos az arany megítélése, az vitathatatlan, láthattuk az elmúlt hónapokban, hogy számtalan érvet és ellenérvet sorakoztattak fel mellette és ellene a cikkírók, a szakemberek és azok, akik igyekeznek tudatos döntéseket hozni a befektetéseiket illetően. A tények azonban magukért beszélnek: a fizikai arany értékálló, állandó biztonságot jelent, könnyű tárolni, likvid és gyorsan készpénzre válthatjuk. Nem véletlen, hogy világszerte sokan fordultak eme, úgynevezett menekülő eszköz felé. És nem csupán a magánszemélyek, hanem vállalkozások is, emellett a kormányok is igyekeztek feltölteni az aranytartalékokat.
Mindannyian tévednének? Nem valószínű!
